Tisztelt Harcostársak!

Szombatra virradóra, a kőszegi Jobbik egyik alapító tagja 38 évesen váratlanul örökre itt hagyott bennünket. Talán sokat jelentene neki e pár sor a barátjától, harcostársától. Talán az én lelkem is megnyugodna, ha fájdalmunkban többen is osztoznának.

Adjon az Isten Szilárd!

Én úgy érzem, nem kell szégyellnem magam azért, mert még soha nem írtam neked levelet. Te is tudod, mi mindig megtaláltuk a módját annak, hogy személyesen beszéljünk az életedről, annak történéseiről, és a számodra oly fontos hazafiságról. Én úgy érzem, nem kell szégyellnem magam azért, mert azt állítom: valamit elrontottál. Hittél az ellenségednek, barátnak tekintetted a gonoszt, végig úgy érezted, hogy a sötétséget is a saját énedre tudod formálni, mert Te bíztál magadban. Boldog voltál, mert hittél a benned lakozó erőben, amely nem volt más, mint a hazád iránt érzett mérhetetlen elkötelezettséged. Soha nem felejtem el, amikor először találkoztunk. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak az akkori munkahelyemen, egy kőszegi étteremben. Emlékszel még ugye? Tudom, hogy most mosolyogsz. Kértél magadnak egy italt, majd pár perces ismeretség után megkérdezted tőlem: muszáj ezt az értéktelen zenét hallgatni? Miután közöltem veled, hogy nem kötelező, Te átadtál nekem egy Fejbőr lemezt, amelynek köszönhetően nem csak az állásomat veszítettem el, hanem az akkori életem is gyökeresen megváltozott. Bizony Szilárd, Te ébresztetted fel bennem az alvó oroszlánt, neked köszönhetem, hogy olyan lettem, mint Te. Köszönöm, hogy megismerhettem a személyedben egy olyan bátor embert, akit mindig jobban érdekelt a hazája sorsa, mint a saját egészsége. Mindig tudtam, éreztem, hogy Te egy igaz harcos vagy. Láttam rajtad, hogy mindig küzdesz valamilyen láthatatlan erő ellen. Láttam, hogy valami bántja a lelked mélyét és éreztem, tudtam, hogy ez a harc egyszer majd felemészti a tested és elránt tőlünk az ismeretlen világba, amitől elmondásod szerint mindig féltél. Én mégis hiszem, hogy Te még nem mentél el örökre. Én még most is látom a gúnyos mosolyod, az elszánt, rezzenéstelen arcod és látom, ahogy a szemed tükrében kigyullad egy utolsó fénysugár, melyben tisztán olvasom utolsó üzeneted: Szeretlek bennetek drága szüleim, hiányoztok drága barátaim, mentsétek meg az én drága hazám kedves magyar harcostársaim. Mert Te ilyen vagy, voltál és leszel is örökre. Isten veled Szili!

Rába Kálmán
VasiHazafi.hu